MEGBÉKÉLÉS!

A Jóisten sugallata által lejegyezbe

 A megbékélés az emberiség legnagyobb rémtettéből származó megnyugvás, amelyben a lelkünket nyugtatjuk meg. Igen, a lelkünket. Megbékéltetjük, megnyugtatjuk, ezáltal meg szeretjük őt. Szándékosan külön, mert jelentést adunk neki. A „meg”, azért nem igekötő, mert nincs meg az a funkciója, amire Ti a nyelvetek alapján asszociáltok. Békességet jelent, önön saját testünkkel és lelkünkkel. Egyensúlyba hozzuk a kettőt. A háborúból átlépünk a békébe! A békétlenségből békét teremtünk magunkban. Tehát szeressük őt, a LELKÜNKET!

Lehetőséged van, ha te ezt a szíved mélyéből akarod, mert a lelked irányít téged. Ha az egod irányít, akkor nem megy, színjáték lesz belőle. Ha mások kedvéért teszed ezt, nem szívből jön, vagy ketten csinálják ezt a tevékenységet és csak azért teszed, mert XY is ott lesz, s ha már Ő teszi, akkor én is, (ekkor színjáték). Csak lelki (belső) elhatározásra megy!

Hogyan kezdjünk hozzá?

Először is a békétlenség okát tárd föl magadban. Tedd ki a gondolati asztalodra, pakold ki, rakd le, s aztán nézz le rá, járd körbe, nézegesd meg. Biztos leraktál-e mindent. Ha igen, akkor kezdj hozzá a szertartáshoz. Szeresd meg őket!

Most biztosan mosolyogtok, hogyan gondolhat a Mindenható Isten erre. Hát így:

Minden lerakott dolgot – gondolati dobozt – fogd a kezeidbe (a saját gondolatodban), nyisd ki és látni fogod a doboz vagy üveg alján mekkora súlyt jelent ez a te életedben. Nyisd ki, és nézz bele! Igaz! Bizony alig van valami a doboz alján! Bizony emberek, nők, férfiak! Azért ilyen semmivé válik, mert csak a TE egodnak nagy, annak jelent ez sok dolgot. Az Egod emeli ki a hétköznapokban ezt nagyon fontos dologgá, nem a Te Istentől kapott lelked. Ezzel csap be téged a gonosz, a Te rosszra hajló éned. A Te életedet nem teszi jobbá és szebbé az, hogy hagyod ezeket az okokat magadban nagyként, tüskeként, a fizikai testedet rombolva, betegítve érvényesülni. Ez milliónyi embert betegít meg a Földön, az emberek világában.

Mit kell hát tenni?

Boldognak lenni! Úgy, hogy megfordítod a boldogtalanságot! Megfordítani ezt a helyzetet. Nem úgy, hogy nem veszel tudomást a „dobozaidról” és otthagyod a gondolataidban az asztalon ahová helyezted. Nem! Hát akkor mit tegyünk?

Amilyen kicsi is ez a gond annyit is érdemel. Miért kicsi? Amint az előbb is mondtam, a lelkednek nem ez a probléma, ez nem probléma. Így kell gondolkodni. Visszatérünk az asztalhoz, dobozok vagy üvegek lezárva. Zárd be a szemeddel (gondolatban) ezeket a problémákat, tárgyakat. Látod, hogy zárva vannak? Ha igen, akkor nem kell semmit tenned, ha akarod, nézd meg, bizonyosodj meg arról, hogy bezártad. Bezártad?

Hogy tűnik el?

El kell hagyni! Engedd el az Univerzumba. Képzeld magad elé, mint a végtelen nagy űrt!

A kis gondok a semmiben jelentéktelenné válnak. Add oda mindet az asztalról! S ha ez megvan, akkor öleld magadhoz azt a személyt gondolatban (Testvér, barát, gyermek, ellenség). Akkor érezni fogod magadban a tiszta erőt, a Szeretet erejét! Megoldottad a problémát, a problémádat!

Élj békében Önmagaddal!

Szeresd a lelked, s azokat az embereket, akiket az utadba küldök, mert nincsenek véletlenek.

Az Úr Jézus Krisztus nevében lejegyezve általam
2017. november 04.